A melegebb időjárású hónapokban sokan kinyitják otthonaik ablakait, hogy friss levegőt szívjanak, és hogy a levegő keringjen. A madártulajdonosoknak viszont meg kell győződniük arról, hogy az ablakrácsok rögzítve vannak (nincsenek kiakasztva), és nincsenek rajtuk lyukak és szakadások. Extra felügyeletre van szükség, ha a madár hozzáférhet az ablakrácsokhoz.

Évekkel ezelőtt a nimfa papagájom ketrece egy pulton állt. Imádta a kalitkán kívül tölteni az időt, és a jutalomfalatokat és játékokat keresgélni a pulton szétszórva. Amit nem vettem észre, az az volt, hogy az ablakrácson elkezdett lyukat készíteni, szépen kirágcsálta, ami a ketrece mögött található. Elég nagyra nőtt ahhoz, hogy kidugja a fejét és a teste egy részét. Szerencse, hogy észrevettem, mert ahol a papagáj feje kifér, ott az egész madár kifér (vagy beragad, sokkal ez se jobb).

A nyári hónapokban a legtöbb háztartásban általában kicsit több a dolgos ember, és az ajtók valószínűleg nyitva maradnak. Akár a ki-be járkálás a házból, vagy amikor be- (vagy kirakodják) az autót egy útra, vagy amikor vendégek jönnek át egy hátsó udvari összejövetelre, a nyüzsgés közepette is mindig figyelj az ajtókra. A nyitott ajtó véletlen szökésveszélyt jelent, ha a madár kalitkája nyitva marad, vagy ha a madár a játszórészen marad a ketrece tetején.

Váratlan dolgokhoz is vezethet egy ilyen helyzet. Egyszer hallottam egy madártulajdonosról, akinek a tolóajtót nyitva hagyták, miközben ő és a vendégei egy éjszakai grillezést tartottak. Amikor bement néhány edényért, egy mosómedvével találkozott, amely a rácson keresztül rémült kakaduját tapogatta! Az ajtók zárva tartásának másik oka, hogy távol tartsuk a szúnyogokat, amelyek a nyugat-nílusi vírust hordozhatják.

Hobbiszintű papagájképzéssel én már évek óta foglalkozom. Jákó papagájok tulajdonosaként folyamatosan törekszem arra, hogy madaraimat minél nehezebb feladatok és nagyobb kihívások megugrására képezzem ki, hiszen ez nekem is siker és ők maguk is nagyon élvezik. Tünde és Tibi, az említett két jákó sétákra, parkokba, városi eseményekre és madárkiállításokra is kijönnek velem a nyilvánosság elé.

Társadalmi szempontból azok az alkalmak a legjobbak számukra, amikor papagájbarát otthonokat látogatok, így más madarakkal is találkoznak. Ilyenkor aviator-hámokat viselnek, és amennyire a testbeszédükből meg tudom állapítani, élvezik a kirándulásokat.

Válaszom azoknak a kritikusoknak, akik szerint az afrikai szürkék fóbiásak és félnek az új környezetektől mindig az, hogy lebecsülik ezt a rendkívüli fajt. De az vajon csak szerencse lenne, hogy Tünde és Tibi ilyen barátságos társmadarak? Nem teljesen. Mindkettőt Barrett Watson tenyésztette Suffolkban, onnan kerültek hozzám, igencsak hosszú úton keresztül. A gondos, lelkiismeretes tenyésztő jó kezdetet ad a fiókáknak az élethez.

Amikor Tibi 17 évvel ezelőtt odakerült hozzám, hamar megszokta az embereket és az állatokat, megismerte a környezetet és a háztartási zajokat, és úgy általában elég hamar elsajátított minden ismeretet. Bízott az emberi lényekben, és ez a tulajdonsága még mindig megvan. Barrett a heveder viselésére is megtanított kicsi korában, és ez azt jelentette, hogy a kezdetektől fogva kivihettem őt.

A család részeként, és egész életen át tartó társként érdemes a papagájodnak is kedveskedni az ünnepi időszakban. Itt van néhány karácsonyi tipp, amire érdemes odafigyelni madártartóként.

Sokan fogtok karácsonyfákat és díszeket elhelyezni a lakásban és a papagáj környezetében is, karácsonyi képeslapokat és csodálatos fényes lámpákat kitenni. Ezek mind meglehetősen csábítóak a papagáj számára, hogy rágcsálja és rombolja őket, ezért ügyelj arra, hogy lehetőség szerint többféle ünnepi témájú játékod és díszed is legyen, amelyekkel pótolni tudod, amiket a papagájod tönkretett.

A vaskos, valódi karácsonyfa az igazi karácsonyfa! Azon kívül ez biztonságosabb, rághatóbb alternatíva, mint a műfa. Sok papagáj szereti a zajos játékokat. A nagyobb papagájok számára a harangok kellemes hangot adnak, ráadásul alakjuk miatt szinte lehetetlen eltávolítaniuk az alkatrészeket belőlük, ezért ideális szórakozás.

Mindannyian rengeteg finomság csábításának engedünk az ünnepi időszakban, sokszor többnek is, mint kellene, de miért ne rontanánk el ebben az időszakban a papagájokat is egy kicsit? A gyümölcscsészék rendkívül népszerűek a legtöbb papagáj között, ezek különféle ízekkel és opcionális faetető platformmal rendelkeznek.

A te papagájod be van chippelve? Richard Jones, a Madarak Állatorvosi Szolgálatának vezetője egy interjúban nemrég elmagyarázta, miért olyan fontos ezt megtenni és miért sokkal biztonságosabb, mint a szokásos, hagyományos módszerek az egyes madarak azonosítására. A lábakon már évtizedek óta szalagokat vagy gyűrűket használtak az egyes madarak azonosítására szolgáló “standard” módszerként. Bár viszonylag olcsó és könnyen alkalmazható, a lábszalagoknak és a különféle, műanyag vagy fémgyűrűknek számos hátránya van.

Az első az, hogy beleakadhatnak a játékokba, ketrec-rudakba, burkolatokba, vagy akár bútorokon és tulajdonosok ruházatán is fennakadhatnak. A madár gyakran pánikba esik, ha ez megtörténik, és súlyos sérülést okoz magának, beleértve töréseket, ficamokat, végtag-diszlokációkat, súlyos vérzést vagy még rosszabb, ha a tulajdonos nincs otthon és a madár felfüggeszti magát valahova vagy csapdába esik.

Másodszor, az idő múlásával a gyűrű alatt szennyeződések képződhetnek, amelyek a lágy szövetek összenyomódását okozhatják, megszakítva a vérellátást a lábban, amely kezelés nélkül súlyos problémákat, vagy akár az egész láb elvesztését eredményezheti. Sok madár szintén kifogásolja az idegen a végtagon elhelyezett tárgyat, amely a terület rágásához vezethet (ez az irritáció magatartási problémákhoz is vezethet, pl. tollszedés) vagy nagyobb, erősebb fajoknál, pl. az ara papagájok, a gyűrű összenyomását is eredményezik, jelentős károkat okozva.

Mikcochippet ma már a legtöbb állatorvos tud csinálni. Ezáltal a papagáj bekerül egy központi nyilvántartásba is, és a chip leolvasása is egyszerűbb, mint a gyűrűszámot bogarászni a papagáj lábán, aki sokszor azt se engedi meg, hogy hozzáérjenek.

Most belemegyünk egy olyan témába, amelyet többször is hallottam és olvastam a felnőtt korú, tehát nem gyerek papagájok örökbefogadásáról vagy eladásáról, miszerint két hétre egyedül kell hagyni a madarat az átvétel után. Az elmélet szerint egy segíteni fog oldani a kötődést a régi gazdi felé. Aki ezzel az elmélettel találkozik, az vegye tudomásul, hogy ez nem működik. Nem is olyan nehéz megérteni, miért. Ha te egy időre a rokonokhoz költöznél, milyen érzés lenne, ha az első két hétben egyáltalán nem lépnének kapcsolatba veled? Félelmetes jelenség.

Emellett sokan találkoztak azzal a jelenséggel, amit a papagájoknál “Nászút periódus”-nak hívunk. Úgy tűnik, hogy ez az az időtartam, amire a legtöbb felnőtt papagájnak szüksége van egy új környezetbe történő betelepülésre és a saját területe kialakítására. Ebben a rövid, de varázslatos időszakban a változások könnyebben végrehajthatók. Például, ha helyesen kezelik, ez a tökéletes alkalom a egészségesebb étrend kialakítására.

Az új viselkedési mintákat ebben a két hétben is be lehet vezetni, amelyek nagyban megkönnyítik majd a madárral való együttélést. Például az élelmezés, jutalomfalat által erősen motiválható fajoknál, mint amilyen mondjuk az amazon, könnyen megtanítható, hogy amíg az eledelt betesszük neki a ketrecbe, addig lépjen hátra az egyik messzebbi ülőrúdra, és ott várakozzon – teljesen elkerülve ezzel a sok harapást, csípést, amivel a ketrecbe nyúlkálás járhat. Pozitív megerősítő edzés segítségével fektethető le a figyelem és a fegyelem is.

A jövőbeni boldog interakciók alapja az, hogy a madár megértésével megtanítjuk neki, hogy azt tegye, amit szeretnénk. Ez mindent sokkal könnyebbé tesz! Mint amikor egy kisgyerekhez látogatóba jönnek a barátai: ők is a mama szabályait fogják betartani, nem a másik gyerekét. Ezzel tehát kialakul egyfajta hierarchia, ami a későbbi nevelés alapja lesz. A dolgok egyértelmű lerakása a kezdetektől világosabbá teszi az interakciókat.

A tavasz az állatvilágban is a megújulás ideje. Az ivarérett papagájok viselkedése ebben az időszakban gyakran 180 fokos fordulatot vesz a gazdi számára kellemetlen irányba: a hormontúltengés agresszívvá, territóriálissá teszi őket. Meg kell kísérelni tenni a kellemetlen jelenségek ellen, hogy a tavasz igazán stresszmentes lehessen.

Egy uncia megelőzés többet ér egy kiló gyógymódnál – mondják a bölcs öregek. A hormontermelés kellemetlen mellékhatásai mérsékelhetőek. A nappalok hosszabbodása és az időjárás melegedése először hangulatingadozást eredményez a papagájoknál, ebből már látszanak a jelentősebb változás előjelei. Védekezőbbé válik a ketrece körül, nem lehet a közelébe menni, és mindenáron fedett, fészeknek való helyet keres magának. Ezen a pontos türelmesnek kell lenni a madárral, hagyni kell, hogy kitombolja magát, kergetni, büntetni nem szabad.

A fészekrakásban lehetséges korlátozni őt, nem szabad olyan helyre engedni, ahová megtojhat vagy ami fészkelésre ingerli. A hímeknél persze ez nem játszik, velük kerülni kell a közvetlen kapcsolatot, mert harapni fognak. A hormonális időszak elmúltával, ami néhány hét szokott lenni, a papagáj vissza fog találni régi önmagához és a gazdinak ismét sok öröme lesz benne.

A béke beálltával és a nyár közeledtével jöhetnek a szabadtéri programok. A szűretlen napfényre és az ultraibolya-sugrakara nagy szükség van a D-vitamin előállításához. A napra kirakáskor első a biztonság: alaposan zárt kalitka, amihez se más háziállat, se vadállat nem fér hozzá, és egy része mindig árnyékban van, hogy a papagájt nem süsse meg túlságosan a nap.

Korunk egy legnépszerűbb kiegészítője a papagájhám. Ez egy speciális reptetőpóráz, már itthon is kapni, némi szoktatási munkával rá lehet nevelni a madarat a használatára. Van, amelyik hamar megszokja, másoknak több gyakorlás kell, tehát egyedfüggő is a dolog. A kezesség mindenképpen előny, sőt, feltétel. vad papagájjal a hám felhelyezési szinte lehetetlen feladat. A nyári programokat, kiülést, sétát érdemes előre megtervezni az időjárás-előrejelzések figyelembe vételével.

Következzen néhány alapvető ötlet a papagájok egészséges és kellően változatos táplálásával kapcsolatban. A cél a táplálkozási lehetőségek összetettségének növelése a madáregészség megőrzése érdekében.

A háziasított papagáj válogatós, ez sajnos alapvető igazság. Pedig az egyhangú, tudományosan monodiétásnak nevezett táplálkozás egészségtelen számára, de ezzel ő persze nincs tisztában és állandóan csak a már ismert és szeretett eleségeit fogyasztaná, ezek azonban sokszor csak 2-3 féle magból állnak és semmi mást nem tartalmaznak. A táplálkozás színesítésére egy jó módszer, ha a megváltoztatott, a megszokottól eltérő eleségeket játékokba rejtve kapja meg a papagáj.

A változtatásnak mindig lassúnak kell lennie, nem jöhetnek túl hirtelen az új dolgok az élelmezésbe. Mivel a papagáj kíváncsi, ezért a letakart élelmiszer trükkje általában beválik: a megszokott etetőtálat, benne az ismeretlen étellel, letakarjuk egy papírral vagy valami olyan anyaggal, amit a madár könnyedén szét tud tépni a csőrével. A papírlapot ki kell lukasztani, hogy lássa alatta az etetőtálat és azt, hogy abban valamilyen eledel található. Rövid időn belül neki fog látni a bontásnak, és amit talál, azt meg is eszi. Ezzel a módszerrel elsősorban a pelletekhez lehet sikerrel hozzászoktatni a papagájt.

A zöldségekhez szoktatásnak is megvannak a maga trükkjei. Az egyik ilyen például az a módszer, amikor kivájható zöldségekbe tesszük a már megszokott eledelt, ilyen lehet például a paradicsom, a paprika és a sütőtök. Így a papagáj a tányér helyett a zöldségből szedi ki a magokat és akaratlanul is megkóstolja, megismeri a zöldséget is.

Így nem pusztán a kinézet alapján döntheti el a madár, hogy mi az, amit megeszik, és elhárul annak a veszélye, hogy ismeretlenül is elutasít dolgokat. A zöldségek közül mindig a szezonálisat kell felkínálni nekik, mert annak a beszerzése egyszerű és viszonylag olcsók is.